Az első, s reméljük nem utolsó bejegyzésem

Igazából nem tudom pontosan, mi történt ma. A napok mostanában egybefolynak. Talán az érettségi, talán az időjárás miatt, de az is lehet, hogy a sűrű program az oka zavarodottságomnak.
Jelenleg éppen a gép előtt ülök, és próbálom kipihenni ezt a napot, mely azzal telt, hogy az érettségre készültem. Nem nagyon szeretek kényszerből tanulni. Sokkal jobban megy, ha magamtól teszem ezt.
A kedves olvasó most talán egy hülye kis strébernek titulálhat gondolatban, de elárulom, hogy életemet nem a tanulás tölti ki.
Vaójában a művészi pályára való törekvésem az, ami erre a szörnyű, tanulás nevű dologra sarkall, hiszen ahhoz, hogy fölvegyen a művészeti iskolába, túl kell lennem ezen a megpróbáltatáson. Hogy milyen művész is leszek? Egyelőre úgy néz ki, hogy képgrafikus. Két év múlva már annak is nevezhetem magam. Utána majd megpróbálkozok bejutni a Képzőművészeti Egyetemre, vagy az ELTE irodalom szakára. Ugyanis a jövő évben tervezem irodalomból a szintemelő érettségit. Sajnos jelen helyzetemben csak a középszintre futja.
Sajnálom, hogy gondolataim folytonosan visszatérnek az érettségire, de sajnos most kénytelen vagyok ezzel foglalkozni. Ígérem, ha túl leszek rajta, vgy valamelyik nap sikerül ezt félretenni agyam egy távoli zúgába, mesélek majd az izgalmasabb dolgokról is.