Tudom, régen írtam, de a lustaság erősebb volt nálam. Sokkal erősebb... Ma itt volt a Homi, de előtte még (és még utána is) elkezdtem kidolgozni, és megcsinálni A fáraó öccse c. regényemet, melynek már a kiadásra szánt változatán dolgozom. Homival nem sok mindent csináltunk, mert nem volt itt sokáig, meg nem is lehetett kint lenni a kertben a hulla-meleg miatt, és bevallom, nem is nagyon készültem rá. Szal semmi értelmeset nem sikerült kitalálnom erre a napra.
Ha kész lesz a padláson a műttermem, fel fogok költözni oda. Már van is egy jó nagy franciaágy, amit megörököltem a szüleimtől. Ketőjüknek kicsi volt, de nekem elég nagy lesz arra, hogy azon fetrengjek. Sajnos az egyszemélyes ágy túl kicsi ahhoz, hogy az ember keresztbe feküdjön rajta.
Ma vagy tegnap elkezdtem gondolkozni egy nagyon érdekes dolgon. Sokminden eszembe jutott, logikus, és logikátlan dolgok egyaránt. Egész jó lett volna ide lejegyezni e gondolatokat, csak az a baj, hogy már elfelejtettem, hogy min gondolkoztam.
Hát, van ilyen...
Tegnap voltam az orvosomnál, aki azt mondta, pihennem kell. Próbálok is, csak az a baj, hogy szeretnék megtanulni olaszul, s úgy érzem, ez az egy nyár, amiből már csak két hónap van hátra igen kevés lesz ehhez. De nem baj, azért gyakorolok. Olyan jó lenne már végre megtanulni egy idegen nyelvet. A magyartot már nagyszerűen uralom. A némettel próbálkoztam tizenvalahány évig, de leragadtam a Guten Tag - nál. Ezt nem nekem találták ki. Most teszek egy remélhetőleg sikeres próbát az olasszal.
A pihenésre visszatérve. Az se nagyon megyeget. Hiába próbálok lazítani, a gimi vissza-visszatér rémálmaimban, ráadásul még mind a mai napig nem tudom elhinni, hogy sikerült leérettségiznem, és soha többé nem kell olyanokat tanulnom, amiket utálok, és nem érdekel. Azt hiszem, lesz mit kihevernem ezen a nyáron.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése