Imagine találkozó

Tegnap voltam az egyik irodalmi oldal, az Imagine találkozóján. Nagyon jól éreztem magam. Amikor elindultam, egy kissé féltem, mert nem igazán vagyok hozzászokva az emberekhez, egy idegen társasághoz meg mégannyira se. Na jó, annyira azért nem volt mindenki idegen, mert sokukkal szoktam beszélgetni msn-en néhanapján.

Vittem magammal a rajzmappámat is, és néhány illusztrációt, hogy lássák, mekkora állat vagyok XD Meg amúgy is tök menő egy A/2-es rajzmappával sétafikálni Budapesten. Ez az új hobbim. A Keletinél találkoztunk, és onnan mentünk át gyalog egy, a Blahához közeli teaházba. Egész jó helynek tűnt, azt leszámítva, hogy nem voltak székek csak párnák, és hogy teaszag volt. Én soha nem iszok teát, csak amikor már annyira fáj a torkom, hogy nem bírom ki meleg ital nélkül.

A szervezők ott csapatokra osztottak minket, úgy, hogy húzni kellett cetliket, amiket különbüző minták voltak. Én egy gengszter-fejű pacit húztam, s mivel valami csapatnevet kellett kitalálni, mondtam csapattársaimnak, hogy legyen a mi csapatunk, az Al CaPóni, de ők szerintem nem tudták, máshogy leírni, csak fonetikusan, így lettünk Alkapóni.

Az első feladat az volt, hogy a cetliket, amelyekre mindenki előzőleg felírta a nevét, és a rá leginkább jellemző 5 tulajdonságot, felolvasták, és nekünk ki kellett találni, hogy kiről van szó. Sajnos ebben afeladatban nem nagyon remekeltünk, s én azt vettem észre, hogy sokaknak ez túl nagy fejtörést okoz. Nem lehet nagy fantáziája páraknak. De az is lehet, hogy csak zavarban voltak. Na mindegy. A lényeg, hogy voltak tipikus "divatkifejezések", melyek legalább tízszer elhangzokkat e feladat során.
Ezután idézeteket kellett kitalálni, majd volt egy teszt az oldal statisztikáját illetően, s végül kellett irnunk egy novellát meg egy verset. A verset nekem volt szerencsém felolvasni. A feladat lényege az volt, hogy cetliket kellett húznunk, melyre sokszor számunkra ismeretlen szavakat írtak, s azt kellett beleépíteni a novellába és a versbe.

A mi csapatunk lett az első. A verseny után még beszélgettünk egy keveset, de aztán siettem haza, mert még íjászkodni is akartam egy keveset, amit sötétben már nem nagyon lehetett. Sajnos Budapest nem arról híres, hogy könnyű tájokozódni benne, ezért nekem is sikerült fél órát bolyonganom a nyolcadik kerültben. Végül mégiscsak megtaláltam a nekem megfelelő busz megállóját, és felpattantam rá.
Később a sárga buszon összefutottam egy még óvodás-kori ismerősömmel, s vele is beszélgettem még egy jó fél órát a buiszmegállóban. Így, mire hazaértem a kezem már leszakadófélben volt a nehéz mappától, s a gyomrom is kellemetlen érzéssel örvendeztetett meg az egésznapi éhezéstől. Észre sem vettem, hogy éhes vagyok, csak amikor már hazaértem, és egúrítottam egy nagy pohár ásványvizet, aminek hatására úgy éreztem, hogy a gyomrom szétreped. Szóval, mire hazaértem, már fáradt is voltam, meg minden, ezért nem lett semmi az íjászkodásból.
De nem baj, azért jó nap volt.

A ma és a holnap

Ma sikerült vennem egy szép íjat és hozzá egy pár darab vesszőt. Nagyon boldog vagyok. Egész nap csak lődöztem a kertben - már amikor nem esett az eső... Egész gyorsan beletanultam, de már most tudom, hogy holnap iszonyatos izomlázzal fogok ébredni. De sebaj! Csak túlélem valahogy...

LordDracullal dumáltam msn-en és kitaláltuk, hogy szervezünk egy művészcsoportot, majd kiadunk egy antológiát. Már alig várom, hogy összejöjjön valami. Most egyelőre még csak gondolatban tervezgetünk, de elsőnek az kell, hogy meglegyen. Sajnos nem sok tapasztalattal rendelkezünk ezen a téren. Csak a régi korok nagy művészeitől tudtunk ellesni pár dolgot a suliban töltött órák alatt.
Azért az akaraterő megvan, és ez már magában nem egy semmi. Mert a semmi az nem van, hanem nincs, és ami van, az már nem semmi - ahogy a Besenyő Pista bácsi is megmondta.
Valami jó kis nevet kell találnunk, embereket szerveznünk, és ha már összeállt a csapat, semmi sem tántoríthat el minket. :)

Ismét fegyvert veszek kézbe... de most más fajtát...

Végre letudtam az érettségit és a vele járó egyéb procedúrákat is. Most legalább lesz időm egy csomó mindenre. Már elkezdtem tanulni az olaszt, és félig-meddig meg is csináltam Drac másik oldalához a dizit.

Ezen kívül már egy ideje dongolkodok azon, hogy nekiállok íjjászkodni. A probléma csak az, hogy nekem füstöm sincs, hogy mi kell ehhez, és hogyan kell csinálni. Na jó, azért azzal tisztában vagyok, hogy kell hozzá íj, nyíl, céltábla, de hogy más egyéb is kell-e... Még csak azt sem tudom, mit nem tudok róla. Pedig tökre szeretném kipróbálni. Nézegettem kellékeket az interneten. Voltak olcsóbbak, drágábbak, szebbek, csúnyábbak, jobbak, rosszabbak - bár a legutóbbit én nem igazán tudom eldönteni - de sajnos ez még nagyon kevés hozzá.
A legjobb az lesz, ha meglátogatok valami ijjász-klubbot, de sajnos itt a környéken egyet sem találni. Kettő van itt a közelben, de az a közel is azért még elég messze van...

Holnap nekiállok befejezni A fáraó öccse c. regényemet. Az összes fejezetet nem fogom feltöltögetni az oldalakra, hogy azért megmaradjon a kíváncsiság. Vagy lehet, hogy az egészet föltöltöm, és a kiegészített változatot fogom majd kiadni. Az is lehet, hogy egy sorozatot csinálok belőle (a sorozaton belül), mert annyi ötletem van hozzá, hogy egy igen vaskos regény lenne. Ahhoz meg sokszor nincs türelmük az embereknek. Na mindegy, majd meglátom még, hogy miként lesz. Egyelőre csak írok :)