Visszatértem

Tudom, nagyon régen volt, hogy írtam, s akkor sem voltam épp rózsás hangulatomban. Sajnos az utóbbi most se változott sokat.

Mostanában viszonylag sok problémával kell szembenéznem. Az egyik, hogy (remélem) lezárul életem egyik legkellemetlenebb szakasza, ami akár jó is lehetne, de sajnos az utóhatásai még nem szűntek meg teljesen. Na jó, nem titkolózom, gyógyszerfüggő voltam/vagyok. Remélem, már csak voltam. Sajnos az állandó idegesség, és kézremegés az ellenkezőjéről árulkodik.
A másik problémát pedig a családom jelenti. Pontosabban apám családja (nagyszüleim, apám testvérei). Persze nem mindenki szörnyű, csak a többség. Na mindegy, inkább nem járatom le őket. Elég baj nekik a saját butaságuk.

Ami jó dolog történt velem az utóbbi időben az az, hogy Remy elvállalta, hogy kijavítja a regényemben ejtett hibákat. Most fejezetenként küldöm el neki e-mailben, ő pedig visszaküldi nekem a javított verziót. Cserébe kitaláltam, hogy készítek neki egy Ex libris-t. Ez egy kis képecske, amit a könyvekbe szoktak rakni. Olyan, mint az aláírás. Emellett, még illusztrációkat is szeretnék neki csinálni a történeteihez, csak az a baj, hogy egy ideje nem nagyn kedvelem a slash irományokat. Pedig Remy tényleg nagyon tehetséges író. A műveit élvezet olvasni. Jó volna, ha kiheverném a slash-undoromat, mert akkor elolvashatnám az ilyen irományait, amik természetesen nagyon jók szoktak lenni.