A mai nap aztán valóban nagy volt. Legalább akkora, mint a tegnapi, és legfeljebb akkora, mint a holnapi. Mivel csütörtök van, még tegnap elterveztem, hogy ma meglátogatom a rajziskolát, de valahogy ez megint nem sikerült. Nem tudom, a lustaság-e az, vagy az, hogy délig aludtam az oka annak, hogy megint nem mentem el. Lehet, hogy mindkettő közrejátszott.
Igen, szóval ott tartottam, hogy reggel felkeltem, elintéztem folyó ügyeimet, aztán visszafeküdtem az ágyacskámba, és folytattam az én kis zombikás rémálmocskámat. Fura, de már jó ideje nem piszkáltak éjszaka az élőhullák, de most ismét előmásztak a sírjukból, hogy hajnalig kergessenek. Csak azt tudnám, hogy miért mindig én vagyok a menekülő, még élő emberek vezére.
Tudtam, hogy nem kellett volna volna horrorfilmeket néznem, hiszen elég zaklatott vagyok azok nélkül is. Most nehogy azt higyjétek, hogy beparázok egy egyszerű filmen. Csak tudjátok, amikor az ember űzütt vadnak érzi magát az élet rendetegében, előfordul, hogy a legkissebb ág reuzdülésére is maga alá rondít.
E mai, unalmas napot mégis sikeresnek kell elkönyvelnem, hiszen sikerült megtanulnom öt tételt, a nemtudohányból. Össze se merem számolni. Ez azért már jóval több, mint amennyit tegnap ilyenkor tudtam. Pontosan öttel több...
Haladok. Lassan, de biztosan.
Azon gondolkodám, hogy be kéne fejeznem a Lucifer Luxispanzió című kisregényemet, és szépen kiadni, hogy elszórakoztassam vele a jónépet. Fura, de eddig még egyetlen egy negatív visszajelzést sem kaptam a történettel kapcsolatban, holott már olvasták keresztények is. Talán bele kéne olvasnom a Biblia nevű bestellerbe, hogy több poént tudjak beleszőni a kisregényembe. Az a baj, hogy nagyon lusta vagyok hozzá. Mint minden máshoz is.
Segítség. Úrrá lesz rajtam a lustaság. Már az ujjaim is lassan gépelnek. Abba kell hagynom az írást. Testem, de még az elmém sem engedelmeskedik.
ÁÁÁÁÁááááá..... XD
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése