Elferdült izlések

Mint író, aki rendszeresen közzéteszi irományait az interneten, egyre inkább azt tapasztalom, hogy az olvasók izlése kezd eltolódni borzalmas felé.

Persze már az is egy eredmény, hogy az emberek közül egyre többen olvasnak manapság, de hogy miket, az egyre siralmasabb.
Például ahogy nézegetem az írói oldalakon közzétett történetek legnépszerűbbjeinek a listáját, igen gyarkan vágyakozom arra, hogy hanyatt vágjam magam, elterüljek a földön, és majd csak akkor keljek fel, ha az emberek megművelődtek.

Általában az emberek a sablonos sztorikat szeretik. A lényeg, hogy a főhős szép legyen, okos, erős, stb. és nagy szerepe legyen benne a szerelemnek. Hát mondanom sem kell, micsoda undorító csöpögős történetek születnek így. És képzeljétek, kedves olvasók, van aki ezt szereti! Ráadásul elég sokan.

Én nem akarom megbántani azt, aki ezt szereti, de ugyan már! Ez azért mégis csak izlésficam! Szinte már orvosi eset. Jó, természetesen lehet írni nyáladzós sztorikat, meg másoknak is meg lehet mutatni, csak az a gond, hogy ez sok fanatikus emberhez vezet, akinek minden olyan kis cuki, és már csak az számít neki szépnek, ami giccses.

A másik, amitől legszivesebben hanyattvágnám magam, az, amikor valaki annyira ki akar törni, hogy már egyszerűen nem tud egy normális alkotást létrehozni. Belekever fűt-fát, csak minél érdekesebb legyen. Vagy egyszerűen annyira lecsupaszítja a dolgot, hogy a történet élvezhetetlen.

Persze, próbálgassák csak a szárnyaikat, de nehogy már ezek legyen a legjobb történetek! Komolyan mondom, olvastam már olyan történetet, amit nem a legfelkapottabb személy írt, és baromi jó volt, mindössze annyi hibája volt, hogy az író nem tartozott az adott közösség elitjéhez.
Na most eltereltem egy kicsit a témát. Az előbb említett jelenség majdnem mindenhol előfordul a világon, nem csak a művészi körökben.

Hogy miért írtam mindet le? Mert most ezen jár az agyam egész nap. És fájdalommal tölt el a gondolat, hogy sak úgy lehetek sikeres művész, ha állandóan a középpontban pattogok. És én azt nem akarok. A tehetségemmel szeretnék befutni, nem pedig az ismeretségemmel. Sajnos ez az, ami gyakorlatilag megvalósíthatatlan ebben a mai világban.