Az egész napom az idegeskedés jegyében telt. Nem sikerült rendesen kialudnom magam, és egész nap feszült voltam. Ráadásul reggeltől estig tanultam.
Ám tanulás közben - mert éppenséggel történelmet tanultam - rádöbbentem, hogy valamikor, amikor még nem jártam abba az utálatos oktatási intézménybe, amelynek sajnos még a diákja vagyok, szerettem a történelmet. De sajnos, mint sok más tantárgyat, ezt is sikerült megutáltatni velem. Egyedül a magyar a kivétel, mert azt pont hogy általánosban nem szerettem, itt pedig igencsak a szívemhez nőtt. Ahogy tanulmányozom az irodalomtételeket, valósággal csorog a nyálam, hogy elolvassak egy-egy könyvet, amelyről beszélnem kell majd -anélkül, hogy olvastam volna. Szép is ez az oktatási rendszer! Az embernek éppen arra nincs ideje, hogy tanuljon.
Ha nem kellett volna az utóbbi négy évben annak a lepratelepnek a padjait koptatnom, már tudnék olaszul, óegyiptomiul, és ráadásul rajzilag is sokkal előrébb járnék már.
Említettem már, hogy állítólag rajztagozatra járok? Ha nem járnék külön rajziskolába, veszve lenne az egész pályafutásom. A suliba se vettek volna fel, ahová jelentkeztem. És mindez azért lett volna, mert ez a rajztagozat egy nagy nulla! Még portét sem rajzoltunk, csak háromszor! Pedig az alap! Ja, és még csak az érettségire se kell se portré, se akt! Tiszta röhejes...
Erről jut eszembe: a drága rajztanár mondta, hogy az érettségire olyan képeket kell vinni, amiről el lehet hinni, hogy ott a suliban készült. Na de nóóórmális? (Hogy a Besenyő úrat idézzem) Ebben az iskolában nem is rajzoltunk még olyat, ami méltó lenne arra, hogy bevigyük érettségire! Tuti, hogy ez a dolog, amit említettem, csak arra megy ki, hogy elhitessék a jövendőbeli áldozatokkal/tanulókkal, hogy az itt zajló rajzoktatás egy kicsivel följebb van a nullánál. Már csak azért is, mert a rajzokat lefényképezik, és az egyiket ott is kell majd hagyni. Hehe, persze, csak bizonyítéknak kell, hogy tényleg bent voltak azok a képek - meg annak, hogy csapdába csalják a többi szerencsétlent!
Aj, annyira utálom már ezt a sulit, hogy kimondhatatlan! Jó lesz már, ha vége lesz. Röhögve fogom nézni, amikor végre elpucolják ezt az épületet. Sajnos az intézmény akkor is megmarad, hisz elköltöztetik, de ez a kis elpucolás is már enyhíteni fog a bosszúszomjamon :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése